A XIX. sz. elején Udvarhelyszék egyik igen jelentôs bútorfestô központja a Homoródmente volt.

A XVIII. sz végén egy Balázs nevezetü abásfalvi orgonakészitô és templomfestô asztalosmester és leszármazottai nevéhez füzôdik ezen stilus megalkotása..

A Hargita délnyugati lábánál lévô Homoródalmáson festett bútorok alapszíne sötét tónusú, általában sötétvörös, sötétzöld ritkán sötétkék. A bútoron lévô virágbokrokat más-más színnel alapozott mezôben helyezték el. Leggyakrabban használt virágaik a tulipán, a szegfü, a margaréta, a körrózsa, a bimbók, bogyók és a gyöngyvirág egyszerüsitett vákltozatai voltak. Ezen virágok jórésze ôsi jelkép. A homoródalmási bútor virágozása régiesebb, mint a környezetében kialakult más központoké (pl. Vargyas) ezért is tekinthetô -talán joggal- a vargyasi bútor elôdjének.

A "virágozott" menyasszonyi ládák, ágyak, állótálasok, tékák és kendôszegek mind használati tárgyak voltak. Az általam festett bútorok stílusa megegyezik a XIX. sz eleji homoródmenti bútorokéval.
Eddigi munkáim leginkább magyarországi megrendelôk lakását teszik otthonossá.
Hiszek benne, hogy az elkövetkezendô idôben reneszánszát éli majd tájainkon ismét a népi bútor.